(1) Robbanásos fúrás: Folyamatos lézeres besugárzás után az anyag közepén egy gödör képződik, majd az olvadt anyagot a lézersugárral koaxiális oxigénáramlás gyorsan eltávolítja, és lyukat képez. Általában a lyuk mérete a lemez vastagságától függ. A fúvólyuk átlagos átmérője a lemez vastagságának fele. Ezért a fúvólyuk átmérője nagyobb, vastagabb lemezeknél nem kerek. Nem alkalmas magasabb követelményeket támasztó alkatrészekhez (például olajszita csövek), és csak hulladék anyagokhoz használható. Ezenkívül, mivel a perforációhoz használt oxigénnyomás megegyezik a vágáséval, a fröccsenés nagyobb.
(2) Impulzusfúrás: Nagy csúcsteljesítményű impulzuslézert használnak kis mennyiségű anyag olvasztására vagy elpárologtatására. Levegőt vagy nitrogént gyakran használnak segédgázként, hogy csökkentsék a lyuk exoterm oxidáció miatti tágulását. Vágás közben a gáznyomás alacsonyabb, mint az oxigénnyomás. Mindegyik impulzuslézer csak egy kis részecskesugarat állít elő, amely fokozatosan mélyebbre hatol, így a vastag lemezek perforálása több másodpercet vesz igénybe.
A perforálás befejezése után a segédgázt azonnal oxigénnel helyettesítik a vágáshoz. Ily módon a perforáció átmérője kisebb, és a perforáció minősége jobb, mint a szórófúrásnál. Az erre a célra használt lézernek nemcsak nagy kimenő teljesítménnyel kell rendelkeznie, hanem ami még fontosabb, a nyaláb idő- és térbeli jellemzőivel, így az általános keresztáramú CO2 lézer nem tudja teljesíteni a lézervágás követelményeit. Emellett az impulzusperforációhoz megbízhatóbb gázvezérlő rendszerre is szükség van a gáztípus és a gáznyomás átkapcsolásához és a perforálási idő szabályozásához.
